Karád község a néphagyományairól híres, a Balatontól délre, mindössze 17 kilométerre fekszik. Természeti környezete bőven nyújt látnivalót az idelátogatóknak, domborzata változatos, helyenként erdők tagolják.

Karád rövid története
A település a római korban is lakott volt, melyet a Kőhát dűlő gazdag ásatási leletei is bizonyítanak. Az Akasztófai-dombon, Marcus Aurelius császár korabeli fémpénzek, tégla- és habarcsmaradványok kerültek elő. Karád nevét 1002-ben említi először okirat, mint drávademeteri apátság birtokát, de a Tihanyi Alapító levélben is (1131-ben) szerepel a neve.

A szabadságharc kitörése után a nemzetőrség segítségére sietett a Karádon tartózkodó lovasszázad, s részt vett a Jellacic csapatainak szétverésében. A szabadságharc bukása után a honvédek hónapokig a Csiszár-hegyen kerestek menedéket. 1850-ben létrejött a karádi járás, ahol vegyes szolgabírói hivatal kezdte meg működését. A korabeli nád- és zsúptetős házak nagy szegénységről árulkodtak.

Községünkben híres emberek is megfordultak. 1882-ben kapott segédtanítói állást Karádon Ziegler Géza, aki Gárdonyi Géza néven vált híres íróvá. Karádon kezdődött négy évig tartó tanítói pályafutása, melyről csalódottan emlékezett meg naplójában, írásaiban. Az én falum novelláskötete a karádi éveket idézi. 1924-ben avatták fel a már akkoriban ismertté vált Gárdonyi Géza író, egykori karádi segédtanító emléktábláját az iskola falán, melynek felirata a következő: „Gárdonyi Géza emlékének Somogyvármegye tanítósága 1924”.

Kodály Zoltán 1934-ben Karádon gyűjtötte a helyi népdalokat. Karád díszpolgára Vikár László 1952-ben Kodály küldötteként 1200-nál is több dalt, dallamot jegyzett fel. 2000-ben jelentette meg a községi önkormányzat a 160 helybéli népdalt tartalmazó gyűjteményt, "Röpülj, madár, röpülj..." címmel.

A gazdag karádi népművészet fénykora a XIX. Század közepére nyúlik vissza. A legismertebb mesterség emléke a száz évvel korábbi takács céh korsója. Ekkor alakultak ki a szövés, a hímzés, a csipkeverés maradandó motívumai. A ma világszerte ismert karádi hímzést eredetileg csak férfiingek díszítésére használták, a fehér vásznat dúsan befedték a fehér fonalas öltések.

Karádi néptánc
A karádi származású Horváth János a kanásztánc legkiválóbb művelője, a népművészet mestere címet is megkapta. A Gyöngyösbokréta együttes szólistájaként fellépett 1938-ban Cannesban, 1939-ben Brüsszelben, de szerepelt Kassán és Bécsben is. A helyi művészeti iskola, melyet 1999-ben a Karád Község Ifjúságának Boldogulására Közalapítvány hozta létre, büszkén viseli az ő nevét. Fennállása óta hazánkban és külföldön is több helyen bemutatták híres táncainkat és népdalainkat.

1985-ben adták ki a Karád történetéről szóló könyvet, melyben Herk Mihály a közösség elé tárta a múlt emlékeit. A Tájház a 19. század végén épült és most is őrzi eredeti formáját. Ebben a népi lakóházban kiállítás keretében mutatjuk be a helyi népművészeti értékeket.